A kutatók közt nagyobb az egyetértés abban, hogy mi nem a megbocsátás, mint abban, mi az:
- a megbocsátás nem jelenti a sérelem igazolását,
- a megbocsátás nem azt jelenti, hogy megpróbálunk továbblépni és úgy tenni, mintha nem történt volna meg a sérelem,
- a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a sérelmet,
- és végül a megbocsátás nem jelent egyet azzal, hogy folytatjuk a kapcsolatot azzal a személlyel, aki sérelmet okozott nekünk.
Mi tehát a megbocsátás?
Az úgynevezett döntési megbocsátás esetén a személy tudatosan és őszintén úgy határoz, hogy nem akar bosszút állni a sérelmet okozó személyen, megajándékozza a másikat a megbocsátással. Bár a döntési megbocsátás gyorsan megtörténhet, a sértettel kapcsolatos mélyebb változást csak az érzelmi megbocsátás eredményezi. Ez azt jelenti, hogy az „áldozat” „elkövetővel” szembeni negatív érzelmei (düh, harag, bosszúvágy, félelem) csökkennek, illetve pozitív érzelmeknek adják át a helyüket.
Írjuk ki magunkból!
A megbocsátás folyamatát segítheti, ha egy „levelet” írunk annak a személynek, aki elkövetett ellenünk valamilyen sérelmet. A levélben írjuk le részletesen a problémánkat, azt, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlünk a sérelem. Ezek után (ha megfelelőnek érezzük) kötelezzük el magunkat a megbocsátás mellett. A levelet nem kell elküldeni a másik személynek, arra szolgál, hogy mi magunk érezzük a megbocsátás hatását. Olyan személynek is írhatjuk a levelet, akivel már megszakadt a kapcsolatunk, vagy aki már elhunyt.
A megbocsátás hatásai és veszélyei
A kutatások szerint a megbocsátás mind fizikai, mind mentális egészségünkre kedvező hatással van. Csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, a szorongást, a depressziót és a dühöt. A megbocsátó személyek önbecsülése javul, és optimistábban tekintenek a jövőbe.