Az út, amin járok nem valamiféle “világnézet”, hanem az életem. Azt élem, szándékom szerint jól, de sokszor tévedek is, sajnos. Nem lenne jó, ha valaki követne engem, mert akkor az én utamon járna, és nem a sajátján. Mindenkinek meg van a saját útja – ősi szanszkrit szóval: szvadharmája -, amelyen járnia kell, vagy legtöbbször sajnos csak kellene. Ha arra a hatásra gondol, amelyet műveim gyakorolnak az olvasóimra, az kétségtelenül létezik. Minden író azért ír, mert egyrészt gyönyörködtetni akar, másrészt átadni a megélt tapasztalatait, hátha mások is hasznát veszik. Engem is segítettek a könyvek. Remélem az én könyveim is segítenek. De csak akkor, ha önismerethez vezetnek, s nem valamiféle “követéshez.”