Minden világ: másvilág

Másvilág? Miért?! Egyszerűen azért, mert nem a te világod. Az övé. Neked egyetlen világod van – a tiéd. Ha álmodsz, magadnak álmodsz, ha fáj valamid, neked fáj, akár a sebed, a fejed vagy a lelked. Ha szomorú vagy, te vagy szomorú. És ha meghalsz, egyedül halsz meg – a te világod változik át.

Más ezt kívülről nézi. Csak tanúja ennek a te világodnak, nem résztvevője. Még akkor is, ha a gyermeked vagy az anyád. Látja. Szomorú, kétségbeesett. De nem tudja, mi történik benned – mert neki másik világa van. Hidd el, néha nagyobb utat teszünk meg egymáshoz, mint az űrutazók. És még soha, senki sem érkezett meg a másik világába.

„Én vagyok te!” – ezt csak a legnagyobb szerelemben érezzük, de ott sem igazán. Szeretnénk, ha így lenne, de sajnos nincs így. Ezért minden szavamat fordítsd le a saját nyelvedre. Én is igyekszem a tiédet. Kell egy szótár!

Hadd meséljem el, hogy a múltkor döbbenetes élmény ért. Arról beszéltem, hogy egy nő legyen önérzetes. Szerintem egy igazi párkapcsolathoz ez kell. Öntudatos nő. És másnap kaptam egy kétségbeesett levelet. Egy férj írta. „A feleségem elolvasta az ön Útravalóját, másnap összecsomagolt, és elhagyott engem. Pedig – írta a férfi – én nagyon szeretem őt!” Belenyúltam két másvilágba.

És nem tudom megítélni, hogy a nő hogyan olvasta az útravalómat: önérzetes lett-e tőle, vagy csak önző. Nem tudom, a nő milyen szótárral olvasta az írásomat. Így aztán azt sem tudom, hogy segítettem, vagy rontottam-e valamin…

– Müller Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük