Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.
Fókuszálj inkább a vágyadra, mint a kétségeidre, és az álmod elkezd majd valóra válni. Meg leszel lepve, mennyire könnyen történik majd. A kétségeid soha nem olyan erősek, mint a vágyaid, hacsak nem te teszed őket azzá. – Marcia Wieder
Ha a szerencse rámosolyog valami olyan randa dologra, mint a bosszú, az nem csak arra bizonyíték, hogy Isten létezik, hanem arra is, hogy egyenesen az ő akaratát teljesítjük.
Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.
Ha szomorúságot akarsz a szívedben: Élj a múltban!Ha nyugtalan akarsz lenni: Élj a jövőben!Ha békességet akarsz a lelkedben: Élj a jelenben!
Idővel minden eljön. Bizony minden. Amiről azt hiszed, hogy lehetetlen, még az is. Csak állj készen rá.
Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét.
Egyetlen dolgod, hogy ne add át magad negatív érzéseidnek. Kívülről csak az jön, ami belül már megszületett. – Müller Péter
A „rossz” dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra elveszíteni, megtanulunk elengedni. Feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé. A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön, ezért ne …
A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.
Az egyetlen valóság az, ami itt van velünk, az, ami itt és most történik kettőnk között. Ha a holnapnak élsz, ami csupán egy álom, akkor mindössze ez a megvalósítatlan álom marad neked. A múlt sem valóság, értéke mindössze annyi, hogy azzá tett, ami most vagy, nem több. Így hát ne élj a múltban. Élj a …
A tervek olyanok, mint a gyümölcs, szükségük van egy kis időre, hogy megérjenek.
Amikor veszteség ér bennünket, nem az visz előre, ha visszaszerezzük, ami egyszer a miénk volt. Jobb kihasználni a hatalmas megüresedett teret, és valami újjal megtölteni.
Szórakozz, amikor szórakozni akarsz, légy dühös, amikor dühös vagy, és sírj, amikor sírni akarsz. Amikor magadban tartod a fájdalmat és nevetésre kényszeríted magad, az árt meg a legjobban.
Ha vársz valamire, akkor ezzel egy várakozó állapotban vagy – és az élet is kivár veled szemben! Akkor ezt üzened mindennek magad körül: még várok, várok valamire, hogy jöjjön. És a dolgok magad körül ezt fogják csinálni: várnak. Rád várnak!
Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeidet. És ne feledd, az igazi barát nem az, aki akkor áll …
”A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a másik ember viselkedését. Csupán azt, hogy nem vagy többé hajlandó magaddal cipelni a hozzá fűződő mérgező érzéseidet és gondolataidat.” – Doreen Virtue Aki megbocsát, szabad lesz. Aki dédelgeti a múltat, az pedig rab marad, merthogy már most is fogoly. A gyűlölet ellen nem veheted fel a harcot …
Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. – Victor Hugo
Jó néha sötétben a Holdat nézni,hosszan egy távoli csillagot igézni,jó néha fázni, a semmin elmélázni,tavaszi esőben olykor bőrig ázni.Tele szájjal enni, hangosan szeretni,jó néha magamat csak úgy elnevetni.Sírni, ha fáj, remegni, ha félek,olyan jó néha érezni, hogy élek.
Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert …
Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.
Egyáltalán mi az a „jónak lenni”? Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót? Ki állítja fel az irányelveket? Ki alkotja meg a szabályokat? Bizony mondom: te magad szabod meg a szabályokat. Te magad állítod fel az irányelveket, és te magad döntöd el, jól cselekedtél-e; hogy jól cselekszel-e. Te vagy az egyetlen, aki eldönti, Ki …
Amint látni kezded, hogy az élet nem komoly, hanem egyfajta játék, szíved minden terhétől egyszeriben megszabadulsz. Többé nem félsz az élettől, a haláltól, a szerelemtől – minden félelmed eltűnik. Az ember ilyenkor nagyon könnyűvé, szinte súlytalanná válik.
Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. …
Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd… Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért, hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat, amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból, amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem …
Az ember soha nem lehet biztos benne, mikor van oka sírásra, és mikor nevetésre. Mikor kell átkozódnia, és mikor kell hálát mondania a szerencséjéért. A legfontosabb üzenetek gyakran titkosírással íródnak, s a kirakójátékban is csak akkor tudhatjuk biztosan, miről szól a kép, amikor az utolsó darabka is a helyére került.
Semmit ne erőltessünk. A lényeg, hogy minden megy magától és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Ami az életünkbe való, az ott lesz, ami nem, az …
Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene.
Időnként valahogy megtisztul az ember, mint a természet, amikor a friss szél elviszi a súlyos felhőket, kisöpri a nyomasztó levegőt, a fullasztó párákat: éppolyan kevéssé magyarázható e belső kiderülés és napsütés is, mint ezek a természeti jelenségek.
Ne feledkezz meg róla, hogy az idő a Most, a hely pedig az Itt. Maradj a jelenben! Semmit nem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed, vagy reméled.
Nem szeretem elkötelezni magam a mennyországnak vagy a pokolnak. Mindkét helyen vannak barátaim. 🙂
Aki nem keres, annak nem hiányzol… Akinek nem hiányzol, az nem szeret… A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra…ezért értékeld azokat, akik értékelnek, és szeresd tiszta szívből azokat, akik viszonozzák!
Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni.
Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az, az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől.
Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.
Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.
Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.
Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem azért léptek be az életünkbe, hogy végig velünk maradjanak. Sokkal inkább azért, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak nekünk valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat, örökre. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk és nem tehetünk ellene semmit. Óriási bennünk a veszteség, pedig igazából kaptunk valamit!
Tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe: csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok, és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor éppen az tartogatja …
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
Az első szónál, az első mondatnál, az első találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig ugyanoda fogsz visszajutni. Amikor az útra lépsz, az első lépéssel kezded. Neked is meg kell tenned ezt a világbeli utadon, miként annak a vándornak, aki nagy utazásra készül. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Kezdd hát az …
Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Ami megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot…
Az élet is olyan, mint a sakk. Bizonyos lépéseket azért teszünk meg, hogy nyerjünk, másokat pusztán azért, mert így kívánja a játék menete, és emiatt kikapunk.
Nem élhetjük le úgy az életünket, hogy néhányszor ne kerülnénk padlóra. Olyankor nem vesztesek vagyunk, hanem épp ellenkezőleg: olyan erőtartalékokat is mozgósíthatunk, amelyeknek még a létezéséről sem tudtunk addig.
Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk …
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel.
Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.
Nem a „mi lett volna ha” sirámait kell nyögnünk, hanem a valósággal kell foglalkoznunk. Azzal, ami lett, mert bizonyos dolgokon semmiképpen sem változtathatunk, hát legalább igyekezzünk kihozni belőle a legjobbat.
Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, az bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.
Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Bizonytalanság van. Csak a bizonytalanság biztos. Ha megéled a létezés ezen alapját, akkor megtalálod szívedben a békét, mert rádöbbensz, hogy bármi lehetséges. A bizonytalanság miatt minden biztos lehet!