Ha egyszer végre észrevennéd, hogy…

Néha elcsodálkozom azon, mennyire nem látják az emberek a jót maguk körül. Segítséget kér, Te megvilágítasz néhány megoldást, de csak rohan a vesztébe, és jajgat, hogy milyen kegyetlenek az emberek és milyen „szar” az élet. A SEMMIÉRT akarnak cserébe VALAMIT! Csak hogy az élet nem így működik. A sors az egyensúlyra törekszik. Tehát ha adsz valamit, akkor kapsz is. NEM! Nem Te vagy a kivétel, ez mindenkinél így működik. Nézd meg a sikeres, boldog embereket. Gondolod, nem dolgoztak meg ezért? De a legtöbb ember csak kapni akar. Egy cseppet sem tud hálás lenni azért, ami van.

Ha ráérzel az egyensúlyra, csodásan tudod működtetni az életet. Bekerülsz a bőség áramába. Ha nem irigyled mástól a szerelmet, hanem csodálattal tekintesz egy szerelmespárra, talán Te is magadra veszed a boldogság érzését. Ne utáld a boldog embert, hanem tanulj tőle.

Ha valaki önzetlenül segít, ne támadd hátba, mert százszorosan fognak tőrt döfni a hátadba! Aztán siránkozhatsz, milyen szar is az élet.

Ne utáld, aki jól él, akinek a bőség jelen van az életében, hanem kérdezd meg, hogy csinálta.
Az irigység, a harag, a rosszindulat olyan negatív energia, ami jó sok időre eltaszítja Tőled, amire vágysz.

És ne sajnáld elengedni azokat az embereket, akik csak elvesznek, de adni nem akarnak. Nem csak Náluk, hanem Nálad is megborul az egyensúly.

Ma már az apróságokra is odafigyelek. Ha megosztom valaki bejegyzését, előtte belájkolom. Elismerem a munkáját, és hálás vagyok, hogy általa jutottam egy számomra hasznos információhoz. Egyenlőre ennyit tudok adni cserébe. Megköszönöm a kedves gesztusokat, odafigyelek arra, aki támogat. Ha a párom elvégez helyettem valamit, nem természetesnek veszem, hanem megköszönöm, és hálás vagyok érte.

Ha kapok, adok.

Nem sajnálok néha a postásnak adni 200 ft-ot és megköszönni a munkáját, és nincs olyan dolog, amiben ne számíthatnék rá. Hálás vagyok annak, aki megtermeli a zöldégeket, amiket megeszek, és sorolhatnám tovább.

Engem nem zavar, ha hálátlan vagy és szerinted mocskos a világ, én nem ragaszkodom senkihez. De ne panaszkodj!

Ha egyszer végre észrevennéd, hogy Te felelsz a sorsodért, és nem a világ a rettenetes, hanem a hozzáállásod, akkor talán hamar összekapnád magad, és elindulhatnál a boldogság felé.

Mohácsi Viktória

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük