„Angyal, ha súg, csak a benned lévő angyalt tudja megszólítani!”

Az a „füled”, amellyel meghallod őt, angyali hallásra van hangolva. Ha nincs: nem hallod. Még akkor sem, ha az angyal üvölt súgás helyett. Minden rajtad múlik, és belül történik.

A sort folytathatom. Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, nagyravágyásoddal a hatalomszomjat, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod. Amire hangolod magad, azt az „adást” veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.

A fertőző betegséget – így mondják a bölcs gyógyászok – nem „kapod”, hanem „veszed”! Ha nem vagy ráhangolva, nem veszed. Vagyis „nem kapod meg.” A körzeti orvosok általában kimaradnak az influenzajárványból. Nem azért, mert a bacilus tiszteli a fehér köpenyt, hanem azért, mert nem lehetnek betegek. Ez így van szinte mindennel. Azt kérded, mit tehetsz? Először is föl kell fedezned, hogy ez így van..

Jézus mondja: „Semmi kívülről való meg nem fertőzheti az embert, csak ami belőle jön ki, az…” – és itt fölsorolja, mi az a sok rossz. Ezt tudnod kell. Gondolkozz másképp, és ismerd fel, melyik az ok és melyik az okozat. Te vagy az ok!.

Észre sem veszed, hogy a belső lehangoltságod magához hívja a világban lévő összes „Lehangoltság-adó” műsorát, és felerősítve az szól belőled. Így adsz hívójelet mindennek, amíg rá nem döbbensz: a vevő benned van, és annak hangolóját te magad irányítod lelkednek egy olyan helyéről, amelyet tudattalannak vélsz – mindaddig, amíg magadra nem ébredsz.