A vonzás törvényéről másképpen

Forrás: Kerner Tréning

Ha a célokról beszélünk, a vonzás törvénye kikerülhetetlen. Rhonda Byrne könyve, a Titok sokat tett az elmúlt néhány évben a gondolat népszerűsítéséért, a gyakorlati alkalmazással azonban tapasztalatom szerint sokan küzdenek.

Itt a megoldás: A TITOK = CÉLOK. Nem több és nem kevesebb. A vonzás törvénye a következőt mondja: amilyen belül, olyan kívül is, vagyis külső világunk belső világunk tükörképe.

Nézd meg, mi vesz körül, és megtudod, milyenek belső gondolataid! Ha nem tetszik, amit látsz, bármikor változtathatsz rajta gondolkodásmódod átprogramozásával. Ez a célok lényege.

A Titok – a könyv – azonban nem mentes a csúsztatásoktól és a manipulációtól. Ami benne van, abból minden szó igaz; nem ez a probléma. Kimaradt belőle a cselekvés rész, és emiatt az avatatlan olvasónak az lehet az érzése, hogy a vonzás törvénye azt jelenti, hogy elég erősen rágondolni az álmainkra és azok varázsütésre valóra válnak. Ez természetesen képtelenség.

Ennek ellenére sok embernek ezt jelenti a vonzás törvénye. Példaképük Rodin híres szobra, a Gondolkodó. Az úriember már 130 éve próbálja alkalmazni a vonzás törvényét, mondogatva magának, hogy „Apukám, most már tényleg kéne valamit csinálni!”, de valahogy sehogy sem jut egyről a kettőre.

Miért van ez így? Azért, mert az emberek többsége csupán három dolgot akar és hajlandó meghallani, bármiről is legyen szó:

  1. Meg lehet csinálni.
  2. Könnyű megcsinálni.
  3. Mindenki meg tudja csinálni.

A fenti listából azonban két apróság hiányzik:

  1. Mit kell csinálni (CÉLOK).
  2. Hogyan kell csinálni (CSELEKVÉS).

Valóban először át kell formálnunk a gondolkodásmódunkat. Azt vonzod be az életedbe, ami összhangban van domináns gondolataiddal. És ha azt gondolod valamiről, hogy nem lehet megvalósítani, akkor az nem fog megtörténni. De célkitűzés és cselekvés nélkül gondolkodhatsz pozitívan egész nap, nem jutsz sehová.

Két további törvényszerűség is segíti a célok megvalósulását. Az első a helyettesítés törvénye, ami kimondja: elménk úgy van megalkotva, hogy egy időben csak egy gondolat lehet benne. Gondolataink valóban őrült tempóban követik egymást, egyidejűleg azonban CSAK EGY az, amire koncentrálni tudunk.

Miért fontos mindez? Azért, mert sokkal egyszerűbb egyetlen gondolatot pozitívan tartani, mint egy egész hadseregnyit. Jóval könnyebb arra az egy célra gondolni, amit igazán akarunk, mint ha száz gondolattal és tervvel kellene egyszerre zsonglőrködni.

A másik a választás törvénye. Csupán egyetlen dolog felett gyakorolunk kizárólagos hatalmat ezen a világon: a gondolkodásunk felett. Mindig, minden körülmények között szabadon dönthetünk gondolatainkról. Márpedig ha én választok, akkor csak döntés kérdése azt mondanom, hogy kizárólag a céljaimat engedem be az elmémbe.

Mondhatod most, hogy „jó-jó, értem ezeket a törvényeket, de arról soha egyetlen szó sem esik, hogy mindez konkrétan hogyan idézi elő a célok megvalósulását”. Erre itt van egy másik TITOK: senki nem tudja.

A tudósok is csak próbálkoznak a magyarázattal. Legközelebb talán a retikuláris aktiváló rendszerkoncepciója jár az igazsághoz: ha beprogramozod a feladatot, akkor az agy megkeresi a megoldáshoz szükséges erőforrásokat. Meglátod azt, amit meg kel látnod a célod eléréséhez.

De nem mindegy? Elég annyit tudnod, hol van a villanykapcsoló és kigyullad a fény. Ha ez kell ahhoz, hogy beaktiválódjon a vonzás törvénye, és minden álmunk valóra váljon, hát leírjukazokat a (…) célokat, nem igaz?

Hozzászólás